Bejelentkezés Szolgáltatások
Üzenet küldése
Iskolánk élete

Kirándulás a Rám-szakadékhoz

A hétvégi kirándulásra végül ketten jelentkeztek, Norbi és Fanni az IDV osztályból. Ezzel a létszámmal Dömös kényelmesebb autós megközelítését választottuk, így félt 11-kor már megreggelizve, ruganyos lábakkal indultunk a Rám-szakadékon keresztül Dobogókőnek.

 

Mint utóbb kiderült, ruganyos lábakra nagy szükségünk volt, mivel már az út elején nagyobb sáros pocsolyák állták utunkat, melyeket Norbi hatalmas ugrásokkal került ki, mi lányok óvatosabb megoldást választottunk. A szakadékban lezúduló víz hozama legnagyobb meglepetésemre nem volt túl nagy, csaknem száraz lábbal sikerült feljutnunk a szurdok tetejére. Magával ragadott minket a táj vadregényes szépsége, Norbi felmászott minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyre.

Rám-szakadék kirándulás, Számalk

A szakadék végénél az út jobbra kanyarodott, de mi balra, egy izgalmasabbnak tűnő vízmosáson indultunk el toronyiránt Dobogókő felé! Először a patak medrében másztunk, korhadt fatörzseken, imbolygó köveken keresztül. Én egyszer estem csak a patakba, amikor kiderült, hogy a fát, amire léptem, már csak a moha tartja össze.

Ekkorra már elfogyott a magunkkal hozott vizünk, reméltük, hogy a Három-forrásnál majd megtöltjük a kulacsokat. E cél felé tartva sok helyen bokáig süllyedtünk a büdös lápban.

Hamarosan elértük a Rám-hegyet, ahol tudvalevőleg a föld szíve dobog, hallhatjuk is, ha Ferenczi-sziklákra hajtjuk a fülünket. A hegy lábánál kis kőkertet építettek az ide látogatók. Mi is elhelyeztük a saját köveinket.

Rám-szakadék kirándulás, SZÁMALK

Majd sziklák között folytattuk utunkat egyre feljebb és feljebb. Egy kis ösvényen csaknem függőleges úton jutottunk fel a Fény-kapuig.

Dobogókő tetején megszemléltük a Dunakanyart felülről is, majd elindultunk visszafelé. Kicsit eltévesztettük az utat, ezért megint csak toronyiránt, kidőlt erdő fáin átmászva céloztuk meg a visszafelé vezető utat.

Rám-szakadék kirándulás, SZÁMALK

Kicsit megnyugodva tapasztaltam, hogy már útitársaimnak is összeakad néhol a lába, az út végén pedig az eddig gondosan átugrott pocsolyákba a legnagyobb lelki nyugalommal gázoltunk bele. Mi ugyan nem emeljük magasabbra a lábunkat!

Végül Fanni lépésszámlálója szerint összesen 28000 lépés után elértük a falu határát, ahol kürtős kalácsot vásároltunk magunknak, és örömmel konstatáltuk, hogy a buszra nem is férnénk fel hazafelé, annyian várnak a buszmegállóban. Kényelmesen autóba ültünk, és hazafelé csendesen méláztunk kirándulásunk részletein.

Nagyon jól éreztük magunkat!

Rám-szakadék kirándulás, SZÁMALK