Bejelentkezés Szolgáltatások
Üzenet küldése
Iskolánk élete

Kinyílik előttünk a Szalézi világ

Iskolánk oktatói és a grafikus képzésünkön kiválóan teljesítő tanulóink olaszországi felfedezőútra indultak a pünkösdöt megelőző csütörtökön. A négy napos látogatás célja néhány észak-olasz Szalézi intézmény munkájának megismerése, kölcsönös kapcsolat kiépítése az oktatás terén. S persze a Velencei Biennálé kiállításainak, installációinak megismerése.

Rossz előjelekkel keltünk útra, hisz az időjárás semmi jót nem ígért az utazás négy napjára. Ilyenkor számít csak igazán, ha egy olyan felkészült útitárs akad, mint Géza testvér, aki ahol csak kinézett az autóbusz ablakán, nyomban mesélte élményeit a látnivalókról: tájakról, városokról. S az olasz határt átlépve még egy rövid nyelvleckében is részesített bennünket.

Számalk Szalézi SZKi - Velencei kirándulás

Kellemes meglepetés volt a napsütéses Caorle, ahol a szélfútta mólót különleges szobrok, köztük egy magyar alkotás díszíti. A belváros és a halászkikötő hangulata magyar szemnek üde és különleges, még a fagyi is mintha jobb ízű lenne. Meglepő módon gyerekek hancúroznak a sekély öbölben, kihagyhatatlan, hogy megnézzük mi is, milyen meleg a víz. Az olasz hangulat része a régi világítótorony és a sétáló apácák csapata is. Persze a tengerparti sétányom mindenki fényképezkedett.

Számalk-Szalézi SZKi velencei kirándulás

A rövid kitérőt követő buszozás után megérkeztünk Mestre-be, Velence szárazföldi városrészébe – de ebből mit sem vettünk észre az özönvízszerű esőben – bár az egyik sarkon mintha egy ősz szakállú ember épp bárkát ácsolt volna… Azért tettünk egy kísérletet Velence esti meghódítására, de csak azt tudtuk meg, az emberek ott is eláznak az esőben. Cserébe az Istituto salesiano SAN MARCO (ISSM) épületében kellemes szállásunk alakult. A kiadós vacsora is hozott meglepetést: nem csak az elengedhetetlen bort kínálta, hanem az étel porciózásában is tevékenykedett az iskolát vezető Graziano Cervesato atya: ez maga a Szalézi szellem.

Péntek délelőttünk a vendéglátó iskola megismerésének jegyében telt. Szemünk, szánk elámult. Nem tagadom, némi irigységgel szemléltük a kiválóan felszerelt számítógépes szaktantermeket, szakműhelyeket. A korszerűen felszerelt tantermeket és a folyosókat nyüzsgő diáksereg lakja be, ahol elálljuk a folyosót útikalauzunkat hallgatva, udvariasan megvárják, míg int valaki, hogy továbbmehetnek. A műhelyek korszerű technológiákat vonultatnak fel a CAD-CAM és a nyomdász oktatáshoz.

Szalézi iskola Mestre-ben   CAD-CAM oktatás - Mestre Szalézi iskolában

A folyosók egy-egy fordulója pedig múzeumként van berendezve a régi idők eszközeivel – s valamiért nincs szükség zárt tárlókra, elkerítésre…

Szalézi iskola Mestrében

A szakiskolai és szakközépiskolai képzés a magyarhoz hasonló szerkezetű, így értjük a helyi kolléga bemutatóját óraszámokról, specializációról, követelményekről. S közben a grafikusok munkáit forgatjuk kezünk között.
Az intézménykomplexum része egy pápai fennhatóságú egyetem is. Biztos fontos, hogy ott milyen fakultások vannak, számomra mégis megosztásra érdemesebb, miként bánnak a vendéggel, a diákkal, a kollégákkal: megértéssel, toleranciával, a hivatásukért lelkesedve. Számos impulzus generál ötleteket, önt belénk lelkesedést – hogy ebből mi szivárog le majd hétköznapjainkba, őszre kiderül…

Mestre - egyetem

Délutántól a bosszantóan kitartó eső ellenére elindulunk Padova felé. Közben egy kis kitérő a Monteortone-i Chiostro dei Salesiani kolostorba, ahol Dante atya nem csak Luther egykori szobáját mutatja meg, de egy igazi olasz kávéra is invitál.

Monteortone kolostor  Szent Antal székesegyhát, Padova

Padova csodáit napok alatt sem tudnánk végignézni, így válogatunk: a Szent Antal Székesegyházban tett látogatás után van, ki a Giotto kiállítást választják, mások inkább a város hangulatát szívják magukba az utcákat róva. De hogy, hogy nem, estére mindannyian a város szobroktól terhes főtere környékén találkozunk – pedig még csak meg sem beszéltük. S ha nehezen is, de a busz is megkerült.

Velencei kirándulás

Izgatott sustorgással tervezik kisebb csoportok, hogy szombaton mikor is kellene végre Velencét meghódítani. Tanulóink, s pár frissen ébredő tanár már hét óra tájt a 7-es busz rejtélyesen változó megállóját keresik, míg mások hosszú alvásra, kényelemre szavazva csak délre érnek a Szent Márk térig.

A város, benne a Biennálé helyszínei mindegyikünk számára sok élményt nyújt. A hosszú sétákat és a sok új kalandot olykor meg is kell szakítani egy kis kávézóba, étterembe való beüléssel, mert csak a helyi ízek és hangulat teszi teljessé az élményt.

Velence, Biennale

Ja és még valami: a délutánra kisütő nap – HURRÁ! Így nem csoda, ha alig van kedvünk visszatérni a szállásra. Bár lehet, jobb lett volna eszünkbe vésni, hogy este 11-kor bezárják a rövidebb utat biztosító kiskaput, de ½ 1-kor maga a kaland a sötétségbe vesző sportpályán a vizes fűben célt tévesztve keringeni. Vagy legalábbis másnap már kalandként mesélhetjük a többieknek, akik az estét inkább baráti beszélgetéssel, a szálláson töltötték.

Hazaindulás előtt Lytton ad útravalót a maga kiapadhatatlan derűjével, okosságával, dalaival: mert mit ér az élmény, ha csak nézünk, de nem látunk, nem értünk.

Lytton atya búcsúja

Hogy ilyen rohamosan javulni látszik az idő, hazafelé még egy trieszti sétát is beütemezünk. S jó is elnyújtózni a tengerparti köveken. Végre vidám fényképek is készülhetnek.

Velencei kirándulás

A buszon aztán lehet tervezgetni, vagy épp a következő hétköznapokra készülni, miközben Szlovénia hófödte csúcsai között rójuk a kilométereket. Szívünkben azzal a fogadalommal, hogy Velencébe bizony ősszel visszatérünk.

dr. Száldobágyi Zsigmond, igazgatóhelyettes

Az alábbi videó a Biennale eseményeiről készült: